A macskák erős vadászösztönnel születnek, de nem feltétlenül született vadászok, amelyek meg is ölik a zsákmányt, hogy elfogyasszák. A zsákmány megölése és elfogyasztása általában tanult viselkedés. Az éhség nem feltétlenül tanítja meg a macskának az ölést.
Bármely macska sikeresen „egérgyilkos” lehet anélkül, hogy valaha is megenne egyet, vagy csak álmodozna a megevéséről. Ugyanez a helyzet a zsákmány madarakkal is.
A kölyökcicák születésüktől az üldözésre vannak „programozva”. A játékon keresztül fejlődik koordinációjuk és időzítő képességük, melyek szükségesek a zsákmány elfogásához. Megtanulják, hogyan igazítsák sebességüket a mozgó zsákmány sebességéhez. Megtanulják a távolság felmérését a „lecsapás” előtt. A játék által megtanulják, hogy a döntéseket a tapasztalatok alapján hozzák meg.
Az anyamacska megtanítja a kicsinyeinek, hogy meg kell ölni a zsákmányt, ha enni akarnak. Az első lecke alkalmával már leölt zsákmányt visz haza és leteszi a kiscica elé. Hamar megtanulja a picike, hogyan kell „beszállnia” a dologba. A tanulás ezen szakaszának a végén az anya az elejtett és leölt zsákmányt hazaviszi, leteszi a kölyök elé, és hagyja, hogy ő egye meg.
A macskák egyébként nem csak saját kölykeiket látják el ilyen módon, de más macskák kölykeit is.
Sok cica, különösen az ivartalanított nőstények gazdáikkal szemben is ilyen kötelességtudóak, gyakran visznek haza halott zsákmányállatot és teszik le a lábai elé.
A második lecke a majdnem halott zsákmány hazavitele, amikor is annak leölése már a kiscica előtt történik. Ezután a kölyöknek lehetősége van gyakorolnia saját képességeit és megtanulni, hogyan kell leölnie a sebesült, lassú mozgású zsákmányt. Az anyamacska fokozatosan egyre több zsákmányt visz haza, míg a kicsi meg nem tanulja annak elfogását és megölését.
Végezetül a kölyök csatlakozik anyjához és megtanulja a vadászatot magát és azt, hogyan kell egyedül leölnie a zsákmányt. De miért van az, hogy gyakran úgy tűnik, a cica kínozza áldozatát vagy játszik vele, mielőtt megölné? Erre több elgondolás is létezik. Az egyik teória szerint a macskák híján vannak minden bizalomnak.
Óvatosak hát a zsákmánnyal, mely, ha még él, akár harcolhat vagy vissza is haraphat. Egy másik teória szerint a háziasított macska, mely viszonylagosan rágcsáló-mentes környezetben él, nem igazán képes az igazi, élő zsákmány elfogására. Amikor végül mégis elkapja az egeret, szeretné a „nagy eseményt” meghosszabbítani, amennyire csak lehetséges.
Amennyiben a szocializáció korán elkezdődik és jól halad, az is előfordulhat, hogy a macska barátságot köt olyan állattal, mely egyébként zsákmányául szolgálna. Ha a cica egy egérrel vagy hörcsöggel együtt nő fel, lehet, hogy jól ellesznek együtt, de sosem szabad a két állatot felügyelet nélkül együtt hagyni, ugyanis, ha a cicát túl sok stimuláció éri, hirtelen támadhat és megölheti a barátját, mégpedig lelkiismeret-furdalás nélkül. A konzekvencia: jobb nem erőltetni, hogy az ősi ellenségek barátokká váljanak.
A kertben fészkelő énekes madarak igencsak vonzzák a cicákat. Egyes tanulmányok szerint a macskák évente több millió madarat ölnek meg, szerte a világban. Ezért, ha a cica sokat van a szabadban, érdemes a nyakörvére egy kis csengőt tenni, amely figyelmezteti a szárnyasokat a közeledő veszélyre.
A steril környezetben élő ragadozók sok problémát okozhatnak. Ha nincs is valós zsákmány, amire vadászhatnak, még szükségük van ösztöneik kiélésére. Az eredmény pedig egy olyan macska, amely az embert gondolja zsákmánynak. Elkapják a mozgó lábujjakat és kezeket, megtépik a függönyöket, miközben fel-le hajszolják rajta a képzeletbeli zsákmányt, levernek mindent az asztalról, ahol az elfogandót űzik, nyomukban pedig mindenütt romok hevernek.
Vezesse le ezeket a felgyülemlett energiákat egy kis közös játékkal! Keressen izgalmas és vonzó játékokat, melyek megadják a cicának a vadászat, a zsákmány elejtésének élményét. A kisállat kereskedések tele vannak olyan játékokkal, melyek mozognak, ugrálnak, gurulnak, a cica legnagyobb örömére. Sok olyan játék van, amelyet húzgálni lehet a macska előtt, stimulálva annak vadászösztönét.
Mindig szánjon elég időt a közös játékra, így sokkal kevésbé valószínű, hogy az állat támadna, harapna vagy karmolna. Egy olyan cica, mellyel sokat foglalkoznak, így elégedett, sokkal kevésbé válik az éjszaka közepén fantomokat őrülten kergető fenevaddá.
