Adatok
| Származási hely: | Kína |
|---|---|
| Magasság: |
kan 45.00-56.00 cm
szuka 43.00-51.00 cm |
| Súly: |
kan 20.00-31.00 kg
szuka 20.00-31.00 kg |
| Szőrzet: | Két szőrtípus létezik. A hosszú szőrű változat tömött, dús, egyenes, elálló, elég durva fedőszőrből és puha, vastagszálú, gyapjas aljszőrből áll. A nyak körül gallér. A rövid szőrű változat dús, tömött, rövid fedőszőrből és dús aljszőrből áll. |
| Szín: | Vörös, fekete, kék, őzszínű, krém. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
Rejtély, hogy a chow-chow hogyan jutott el a Sarkkörtől Kínáig. Abban ugyanis, hogy a fajta északi eredetű, minden szakértő egyetért. Sajnos a kínai uralkodók bevett szokása volt, hogy elődeik minden hagyatékát megsemmisítették, így a chow történetére utaló nyomok is elvesztek.
Történetírók a Kr.e. 11. évszázadra teszik a csau-csau megjelenését, amikor is a tatár hordák betörtek Kínába. Kr. e. 15-ből származó féldomborművek és kerámia edények vadászó csau-szerű kutyákat ábrázolnak, míg a 700-as évek táján az egyik T’ang császár egy 2500 párból álló kennelt tartott fenn, melyhez 10.000 vadász tartozott.
A csaut egyébként Kínában igazi csemegének is tartották, hiszen ott a kutyahús-evés igen gyakori volt (néhány helyütt még ma is az). A húst megették, míg az állat bőrét ruhának használták. Emellett persze a kutyák szolgáltak őrzőkutyaként és nyáj mellett is.
A XV. századtól már pontos feljegyzések készültek a tenyésztés menetéről. A tibeti kolostorokban élő szerzetesek nagy gondot fordítottak a fajtatisztaság megőrzésére, gyakorta cseréltek egyedeket a szoros beltenyésztés következményeinek kivédésére.
A kezdeti időkben még csak kék színű chow-król szóltak a feljegyzések, a többi színváltozat már a későbbi szelektív tenyésztés eredménye.
Hosszú évszázadokon át ez a fajta nem volt látható Kínán kívül. Így volt ez egészen az 1780-as évekig, amikor is tengerészek csempésztek ki néhány egyedet az országból. Egyszer a fajtát úgy mutatták be a londoni állatkertben, mint vad kínai kutyát, mígnem sikerült elnyerniük Viktória királynő tetszését, aki tartott is néhányat kedvencként.
Az első regisztrált chow 1894-ben lett bejegyezve, majd egy évre rá megalakult az első angol fajtaklub. Ők rögzítették a standardot, melyhez a modellt egy kínai import kutya szolgáltatta.
Az USA-ba csak 1890-ben került chow-chow, mely már első kiállításán nagy sikert aratott.
A csau különleges megjelenése és az a tény, hogy kölyökként hihetetlenül tüneményes, hamar növelte a népszerűségét, napjainkban pedig szerte a világon kedvelt családi kutyák. Egyik jellegzetessége kékesfekete nyelve, szájszéle és ínye.
Több elnevezéssel is illették ezeket a kutyákat: kéknyelvű, kékszájú, farkaskutya (lang kou), medvekutya (hsiung kou), Kanton kutya (Kwantung kou).
Eredet és történet
Rejtély, hogy a chow-chow hogyan jutott el a Sarkkörtől Kínáig. Abban ugyanis, hogy a fajta északi eredetű, minden szakértő egyetért. Sajnos a kínai uralkodók bevett szokása volt, hogy elődeik minden hagyatékát megsemmisítették, így a chow történetére utaló nyomok is elvesztek.
Történetírók a Kr.e. 11. évszázadra teszik a csau-csau megjelenését, amikor is a tatár hordák betörtek Kínába. Kr. e. 15-ből származó féldomborművek és kerámia edények vadászó csau-szerű kutyákat ábrázolnak, míg a 700-as évek táján az egyik T’ang császár egy 2500 párból álló kennelt tartott fenn, melyhez 10.000 vadász tartozott.
A csaut egyébként Kínában igazi csemegének is tartották, hiszen ott a kutyahús-evés igen gyakori volt (néhány helyütt még ma is az). A húst megették, míg az állat bőrét ruhának használták. Emellett persze a kutyák szolgáltak őrzőkutyaként és nyáj mellett is.
A XV. századtól már pontos feljegyzések készültek a tenyésztés menetéről. A tibeti kolostorokban élő szerzetesek nagy gondot fordítottak a fajtatisztaság megőrzésére, gyakorta cseréltek egyedeket a szoros beltenyésztés következményeinek kivédésére.
A kezdeti időkben még csak kék színű chow-król szóltak a feljegyzések, a többi színváltozat már a későbbi szelektív tenyésztés eredménye.
Hosszú évszázadokon át ez a fajta nem volt látható Kínán kívül. Így volt ez egészen az 1780-as évekig, amikor is tengerészek csempésztek ki néhány egyedet az országból. Egyszer a fajtát úgy mutatták be a londoni állatkertben, mint vad kínai kutyát, mígnem sikerült elnyerniük Viktória királynő tetszését, aki tartott is néhányat kedvencként.
Az első regisztrált chow 1894-ben lett bejegyezve, majd egy évre rá megalakult az első angol fajtaklub. Ők rögzítették a standardot, melyhez a modellt egy kínai import kutya szolgáltatta.
Az USA-ba csak 1890-ben került chow-chow, mely már első kiállításán nagy sikert aratott.
A csau különleges megjelenése és az a tény, hogy kölyökként hihetetlenül tüneményes, hamar növelte a népszerűségét, napjainkban pedig szerte a világon kedvelt családi kutyák. Egyik jellegzetessége kékesfekete nyelve, szájszéle és ínye.
Több elnevezéssel is illették ezeket a kutyákat: kéknyelvű, kékszájú, farkaskutya (lang kou), medvekutya (hsiung kou), Kanton kutya (Kwantung kou).
Egészség
Átlagéletkora 13-15 év.
Csau csauknál más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: ektrópium (szemhéj kifelé fordulása, lógása), könyökízületi diszplázia, entrópium (szemhéj befele fordulása), csípőízületi diszplázia, patella luxatio (térdkalács ficam) és pajzsmirigy alulműködés.
Személyiség
Erősen kötődik, de csak egyetlen személyhez, az idegenekkel szemben pedig általában tartózkodó. Azt mondják, bármikor képes lenne meghalni gazdájáért, de nem szívesen engedelmeskedik neki.
Néha igencsak uralkodó és hatalmaskodó tud lenni. Ha hagyják, könnyen agresszívvé válhat. Ezzel együtt rendkívüli módon barátságos és gyengéd azokkal, akikkel együtt él. A misztikus keleti világ, a hűség és az odaadás érdekes egyvelege ez a fajta.
Küllem és ápolási szükségletek
Mind a két szőrtípus sűrű, így rendszeres kikefélésre és fémfésűvel történő fésülésre van szüksége. Az arcon levő redőket és ráncokat tisztán és szárazon kell tartani, elkerülendő a fertőzéseket. A vastag bőr a fülek közül a kosz, ezáltal pedig a fertőzések melegágya, így tisztaságára szintén oda kell figyelni.
Mozgás
A napi mozgás feltétlenül szükséges, de nem igényel túlzott gyakoriságú és hosszúságú sétákat.
Nevelés
A csau nevelése kemény, de korrekt embert igényel. Hajlamos azt csinálni, amit ő akar, így bizony gyakran erős a kísértés a túl kemény bánásmódra. Azonban ez problémákhoz vezethet, mivel a csau nem szereti, ha hajtják.
Kicsi kölyökkortól intenzív és mindenre kiterjedő szocializációra van szüksége, hogy távolságtartó természetét és őrző hajlamát le lehessen küzdeni.
Látszólagos közönye és nyugodtsága mögött igen kíváncsi és érzékeny természet bújik meg. Élete a szabadság, alapvetően bizalmatlan, így a „rövid póráz” bizony elengedhetetlen.
Etetés
Őshazájában leginkább gabonából állt étrendje, így ha túl sok húst kap, a csau bőrproblémákkal fog küzdeni. Kiegyensúlyozott összetételű táplálékra van szüksége a fajtának.
A galériában fellelhető fotók között ©Alexey Kalashnikov© képei is szerepelnek.