Adatok
| Származási hely: | Dél-Afrika |
|---|---|
| Magasság: |
kan 63.50-71.00 cm
szuka 58.50-65.00 cm |
| Súly: |
kan 70.00-90.50 kg
szuka 70.00-90.50 kg |
| Szőrzet: | Rövid, sűrű és sima. |
| Szín: | Csíkos, barna, vörös-barna, vörös, őzszínű, sárga-krém, fekete; előfordulhat fehér jegy és lehet maszk |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
Amikor 1651-ben a holland Jan van Riebeeck megérkezett arra a helyre, amit ma Cape Town-nak neveznek, olyan masztiff típusú kutyák kísérték útján, melyeket „bullenbijter” néven ismertek akkoriban. Elsősorban a célból vitte magával ezeket az ebeket, hogy nagy családját védjék és őrizzék az ismeretlen, vad vidéken. Később többen követték az általa alapított gyarmatra, sokan ezen emberek közül szintén vittek magukkal nagy és erős kutyákat, melyeknek hasznát vehették a munkában, és amelyeket őrzésre is alkalmazhattak. Megközelítőleg ezidőtájt a De Beers gyémántbányászati társaság bullmasztiffokat importált a bányák őrzésére, a kutyák pedig feltehetőleg kereszteződtek a szintén nagy munkakutyákkal, melyek az új kolóniákban éltek.
Az 1830-as években zajlott, csak „great trek” néven ismert kivándorlási hullám leginkább a hollandokat érintette, akik a brit szabályok elleni tiltakozásul indultak útnak. Kutyáik közül csak azok élhették túl a kemény körülményeket, amelyek elég bátrak, szívósak, hűségesek, sokoldalúak és alkalmazkodók voltak. A családoknak ezekre a sokoldalú ebekre kellett támaszkodniuk, melyek nem csak a család barátaiként voltak hajlandók élni, de meg is tudták védeni őket a legkülönfélébb veszélyektől. A külvilágtól elszigetelten a kutyák egymással kereszteződtek, és a boerboel (nevének szó szerinti jelentése: a farmer kutyája) típusa kialakult.
A 19. század elején még létezett ezen kutyák eredeti típusa, ám a következő évtizedek városiasodása más fajtákkal való kereszteződésüket eredményezte, az eredmény pedig a boerboelt kihalással fenyegette. Az 1980-as években feléledt az érdeklődés az eredeti típus iránt, melynek eredményeképpen megalakult a South African Boerboel Breeders Association. Komoly kutatómunka kezdődött vidéken az eredeti típust képviselő tenyészetek után, és a szelektív tenyésztői munka sikeresen megmentette ezt a különleges dél-afrikai fajtát. Napjainkban a boerboel típusa stabil, tenyésztése virágzik úgy Dél Afrikában, mint Namíbiában.
Eredet és történet
Amikor 1651-ben a holland Jan van Riebeeck megérkezett arra a helyre, amit ma Cape Town-nak neveznek, olyan masztiff típusú kutyák kísérték útján, melyeket „bullenbijter” néven ismertek akkoriban. Elsősorban a célból vitte magával ezeket az ebeket, hogy nagy családját védjék és őrizzék az ismeretlen, vad vidéken. Később többen követték az általa alapított gyarmatra, sokan ezen emberek közül szintén vittek magukkal nagy és erős kutyákat, melyeknek hasznát vehették a munkában, és amelyeket őrzésre is alkalmazhattak. Megközelítőleg ezidőtájt a De Beers gyémántbányászati társaság bullmasztiffokat importált a bányák őrzésére, a kutyák pedig feltehetőleg kereszteződtek a szintén nagy munkakutyákkal, melyek az új kolóniákban éltek.
Az 1830-as években zajlott, csak „great trek” néven ismert kivándorlási hullám leginkább a hollandokat érintette, akik a brit szabályok elleni tiltakozásul indultak útnak. Kutyáik közül csak azok élhették túl a kemény körülményeket, amelyek elég bátrak, szívósak, hűségesek, sokoldalúak és alkalmazkodók voltak. A családoknak ezekre a sokoldalú ebekre kellett támaszkodniuk, melyek nem csak a család barátaiként voltak hajlandók élni, de meg is tudták védeni őket a legkülönfélébb veszélyektől. A külvilágtól elszigetelten a kutyák egymással kereszteződtek, és a boerboel (nevének szó szerinti jelentése: a farmer kutyája) típusa kialakult.
A 19. század elején még létezett ezen kutyák eredeti típusa, ám a következő évtizedek városiasodása más fajtákkal való kereszteződésüket eredményezte, az eredmény pedig a boerboelt kihalással fenyegette. Az 1980-as években feléledt az érdeklődés az eredeti típus iránt, melynek eredményeképpen megalakult a South African Boerboel Breeders Association. Komoly kutatómunka kezdődött vidéken az eredeti típust képviselő tenyészetek után, és a szelektív tenyésztői munka sikeresen megmentette ezt a különleges dél-afrikai fajtát. Napjainkban a boerboel típusa stabil, tenyésztése virágzik úgy Dél Afrikában, mint Namíbiában.
Egészség
Átlagéletkora 12 év.
Boerboel fajtájú kutyáknál más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: daganatok, ektrópium (szemhéj kifelé fordulása), entrópium (szemhéj befelé fordulása), könyök- és csípőízületi diszplázia.
Személyiség
Nagy, állhatatos, intelligens munkakutya, mely szerető és odaadó egész családjával szemben. Mindemellett bátor és tele van önbizalommal, mely arra ösztönzi, hogy családját akár élete árán is megvédje, ha szükséges. Azt mondják, különleges szeretettel fordul a gyerekek felé, igen sok történet szól arról, milyen hűségesen képes őrizni egy boerboel egy gyermeket. Szüksége van az emberi társaságra, ösztönösen és azonnal kötődik a családjához, ezért soha nem lehet magányosan vagy akár bezárva tartani. A bezártság eredményeképpen boldogtalanná és csalódottá válik, őrző-védő ösztöne pedig veszélyes túlzásokba csaphat át.
Küllem és ápolási szükségletek
A rövid szőr minimális ápolást igényel: kéthetente elég átkefélni a bundát. Mivel nyáladzik, ügyelni kell arra, hogy a szája körüli terület mindig tiszta legyen.
Mozgás
Mozgási szükségletei mérsékeltek. Kölyköknél és fiatal kutyáknál ügyelni kell arra, hogy ne erőltessék meg túlzottan a növekvő csontokat a túlzásba vitt futtatással.
Nevelés
A szocializációt olyan hamar el kell kezdeni, ahogy csak lehetséges, lehetőleg a legkülönfélébb emberekkel és helyzetekkel ismertetve meg a kutyát. Ez az alap egy olyan hatalmas őrkutya esetében, mint a boerboel.
Ha nem szocializálják, akkor úgy az emberekkel, mint más állatokkal szemben dominanciára törekszik. A tenyésztők azt ajánlják, hogy a fiatal boerboelt vigyék el kutyaóvodába. Gyengéd, de korrekt és következetes nevelésre van szüksége, olyan emberre, aki képes kezelni dominanciára való törekvéseit, meg tudja tanítani neki az alapvető engedelmességi parancsokat, ráadásul amilyen hamar csak lehet.
A nevelés a kutya egész életében folyamatos elfoglaltság kell, hogy legyen. A boerboel olyan gazdának ajánlható, aki képes a rangsor következetes betartására és betartatására, akinek tekintélye van a kutya előtt. Határozatlan és tapasztalatlan ember kezébe ez a fajta nem való!
Etetés
Mivel a boerboelok igen jó étvágyú ebek, ügyelni kell a súlyukra. Szükségük van arra az energiára, amit az eledel biztosít számukra, de mindig figyelni kell a mennyiségre. Jó minőségű, életkornak megfelelő étrend szükséges.
A galériában fellelhető fotók között ©Alexey Kalashnikov© képei is szerepelnek.