A fül csonkolását nagyon sok országban tiltják (többek között Magyarországon is), más helyeken engedélyezik. Az Európai Unió fejlődésével a tagországokban elfogadottá vált a csonkolás tilalma, ennek megfelelően a fajták standard leírásait is átalakította az FCI, azaz a kutyások világszervezete.
Ennek ellenére a fülek csonkolása, azaz kupírozása sok vitát kiváltó téma maradt. Támogatói gyakran humánus okokra hivatkoznak. Állítják, hogy mivel a kutya füle igen érzékeny és verekedés közben könnyen megsérülhet, jobb időben levágni. A fül ugyanis erősen tud vérezni, a vérveszteség következtében pedig az állat legyengül. Ez az oka annak, hogy hosszú időn át a vadászkutyák egy részének fülét kupírozták, akárcsak az őrző-védő vagy kutyaviadalra szánt ebekét
Napjainkban a kutyaviadalok szerencsére tiltottak, a fülek kupírozása pedig az esetek nagy részében sokkal inkább esztétikai megfontolásból történik. Az állatorvosok általában olyan formájúra vágják a fület, amely megfelel az adott standardnak, ideális küllemnek, ugyanakkor a kutya fejformájával harmonizál.
A legtöbb állatorvos és állatvédő azért ellenzi a fülek csonkolását, mert a műtét mélyaltatásban történő beavatkozás. Az orvos az állatot elaltatja, fülére sablont erősít, ennek mentén vágja megfelelő formájúra az igen vérzékeny testrészt.
A műtét során gondoskodni kell a vérzés csillapításról, majd utána a fülre rögzítőkötést kell helyezni, egyrészt a fájdalom csillapítása, másrészt a megfelelő fültartás kialakítása érdekében. Az altatás, az altatószer hosszan tartó hatása, a műtéttel járó fájdalom miatt csak bizonyos kor és/vagy súly elérése után végezhető el a beavatkozás.
Ezzel szemben a farok vágása két-háromnapos korban történik. (Ezzel egyidejűleg szokták a felesleges farkas karmokat is eltávolítani azoknál a fajtáknál, melyeknél nem előírás azok megléte.) A farok vágása közel sem jár akkora vérzéssel és fájdalomérzettel, mint a fülek kupírozása. Olyannyira nem, hogy a gyakorlott tenyésztők maguk végzik el a beavatkozást.
Ám nem érdemes kezdőknek otthon kísérletezni, ugyanis a nem megfelelő helyen vágott farok csúnya lesz, nem felel meg az előírásoknak, ráadásul a vérzés csillapításáról is gondoskodni kell. Bár megfelelően végzett farokvágásnál alig van vérzés, az anyaállat pedig pillanatok alatt letisztogatja és megnyugtatja az alig felnyikkanó kölyköt, mégis sokan ellenzik.
Vadászkutyáknál kifejezetten hasznos lehet a farok rövidítése, hiszen az erdőben, bozótosban kajtató, a vadat űző eb hosszú farka könnyen beakadhat, megsérülhet, mely sokszor több fájdalommal jár, mint a párnapos korban elvégzett gyors beavatkozás.
Ugyanakkor tény, hogy a farokvágást szintén elsősorban esztétikai okokból végeztetik el a gazdák, a funkcionális szempontok napjainkban már kevéssé fontosak. Az uniós szabályozások miatt egyre kevesebb olyan állatorvos van, mely akár a fülek, akár a farok csonkolását elvégezné, és bizony már a tenyésztők sem próbálkoznak, mert külföldre csonkolt fülű vagy farkú állatot eladni szinte lehetetlen, a kiállításokon, tenyészvizsgákon pedig diszkriminálják őket. Hozzá kell tehát szoknunk a hosszú fülű és farkú dobermannok és rottweilerek látványához!
