A kutyák megjelölik területüket, hogy üzenjenek négylábú társaiknak. Ez a jelölés azt jelenti, hogy felemelik a lábukat, és vizeletet helyeznek el a számukra fontosnak ítélt helyeken. Bár a jelölésre elsősorban vizeletet használnak, esetenként megfigyelhető, hogy a kutya kaparja a talajt, egyrészt vizuális jelet hagyva, másrészt a mancsok által szagjeleket is.
Az, hogy a kölyökkutya mikor kezdi el emelni a lábát, nagyjából behatárolható a fejlődési szakaszok ismeretében, ám kutyánként eltérő lehet. Egyesek korábban, mások kicsit később kezdik el, fejlődési ütemüknek megfelelően. Az is tény, hogy a lábemelést a fiatal korban elvégzett ivartalanítási műtét befolyásolhatja, de nem „szünteti meg”, hiszen mind az ivaros, mind az ivartalanított állatok használják a vizeletüket területmegjelölésre. Ez a viselkedés bizony teljesen más, mint a szobatisztasági balesetek.
De miért jelölgetnek a kutyák?
A vizelettel való jelölés tehát egyrészt a kutya területének jelzése, másrészt pedig egyfajta "kutyaposta". A testbeszéd és a hangadás megköveteli az eb jelenlétét az üzenet továbbításához, míg a vizelettel történt jelölés azt jelzi, hogy a kutya valamikor korábban ott volt, sőt, azt is „elmondja”, mikor volt ott, milyen nemű eb, ivaros vagy sem, stb.
Egyszóval a vizeletjelölés igen sok fontos információval bír a többi eb számára.
Persze a vizelet szagának intenzitása gyorsan csökken, ahogy a levegővel kapcsolatba kerül. Ez az oka annak, hogy a kutyák rendszeresen „frissítik” az információkat, mégpedig úgy, hogy az eredeti jelölés közelében újat helyeznek el. Sok kutya olyannyira lelkes e téren, hogy képes akrobatákat megszégyenítő pózokban ügyeskedni, csak hogy minél jobban és minél alaposabban körbejelölje az adott területet.
Tudni kell, hogy nem csak a kanok, de bizony a szukák is jelölnek, sőt, egyes szukák is emelik ehhez a lábukat. Szukáknál a láb emelése egyféle üzenet a kanok számára, jelzés, hogy képesek a szaporodásra, alkalmasint várják az udvarlókat. Tény az is, hogy a kanok (melyek általában 6-12 hónapos koruk között emelik fel először a lábukat) sokkal lelkesebbek és aktívabbak e téren. Az is tény, hogy az ivaros kanok a legintenzívebb jelölők.
Jelölgetés vs. szobatisztaság
A jelölés teljes mértékben különbözik az eliminációtól. Amikor egy szuka kutya a hólyagját szeretné kiüríteni, akkor leguggol és könnyít magán, lehetőleg valamilyen sík felületen. Kanoknál is gyakran megfigyelhető, hogy leguggolnak, amikor vizeletet ürítenek, sőt, szinte minden kölyök guggolva pisil, és csak kb. féléves kora után kezdi el emelni a lábát.
Ezzel szemben a jelölést mindig álló helyzetben végzi el a kutya, miközben a mellső lábain stabilan áll, és valamelyik hátsó lábát felhúzza, a vizeletet pedig egy függőlegesen elhelyezkedő tárgyra irányítja.
Ezzel a szagjelet, azaz a kutyapostát kutyatársainak kényelmes orrmagasságba helyezi el, nagyjából úgy, mint az emberek a Post-It papírkákat a monitor szélén.
Míg a hólyag kiürítése nagy mennyiségű vizeletet eredményez, a jelöléshez akár pár csepp is elég. A séták során a kutyák sokszor pár méterenként is képesek megállni, hogy egy gyors lábemeléssel szagos üzenetet hagyjanak a szomszéd kocsi kerekén, a villanypóznán, vagy akár egy fűszálon. Lehet, hogy a séta végére már egyetlen csepp vizeletet sem tud kipréselni, de a lábemelést folytatja, mert maga a mozdulat is egy vizuális üzenet lehet a közelben levő, őt figyelő fajtársaknak.
Persze megeshet, hogy a kutyák nem éppen megfelelő, az embernek tetsző célpontot jelölnek meg. Nem biztos, hogy a szomszéd örül, amikor a kocsija kerekét vagy a kapufélfáját pisili le a kutya, és bizony az is megeshet, hogy egy domináns kan valakinek a lábát célozza meg. Nem ivartalanított kutyáknál még az is megeshet, hogy a házban, lakásban érzik szükségét a jelölgetésnek, különösen, ha másik kutya is él a családban. Ezen az ivartalanítás (és persze az ezzel egyidejűleg elvégzett igen alapos takarítás) segíthet.
