Hogyan találkoztunk először a gazdimmal:

Egy eldugott kis településen születtem jó sok testvédemmel együtt. Anyukámat még a születésem előtt dobhatták utcára, így én már utcakölyökként láttam meg a napvilágot. Egy darabig csak mi voltunk, anyu, én és a tesóim. Aztán egy szerencsés napon egy állatvédő, a későbbi Ideiglenes anyukám, ránk talált és magához vett minket. Szerettem nála lenni, ott mindig volt mit enni és játszott is velünk. Kell ennél több egy kiskutyának? Szerintem sem. Aztán életem legjobb és legrosszabb napja is eljött. Idi anyu emlegetett valami olyasmit, hogy jönnek értem, messziről jönnek és ők lesznek az én Gazdim. Fogalmam sem volt, hogy mi az a Gazdi és szomorkás voltam amiért ott kelllett hagynom a testvéremet, kicsit sírtam is már az autóban ülve, de végül a Gazdi mellé bújtam és elszundítottam. Az utolsó amit még fél füllel hallottam, hogy Gazdi annyit mond:Itt vagyok kishaver, vigyázok rád. Mostmár én vagyok a gazdád. Na, hát így lettem én utca kölyökből gazdis kutya.

Kedvenc tevékenységeim:

Alvás, evés és dolgok odahozása a gazdinak.

Kedvenc ételeim:

A Happy Dog Junior táp és a töpi.

Legnagyobb csínytevésem eddig:

Lepisiltem az ágyat.

Szabad gondolatok:

Néhány angyal a bundát választja szárnyak helyett :)